Őshonos állataink I. rész - A szürkemarha

Miért kezdem pont egy háziállat bemutatásával. Miért volt pont ez olyan fontos, hogy ezzel kezdjem el blogolásomat? Ha ezek merültek fel benned elsőként, nos a válaszom az, hogy nem tudom. Talán az, hogy ezen párosujjú patásunk bizony igazi ízig-vérig hungarikum. Úgy bizony. Ha valaha vetettetek egy pillantást Feszty Árpád azon bizonyos körképére, akkor a felismerés késként fog belehasítani agyatokba, hogy bizony-bizony  őseinket nem lila-fehér milka bocik, japán terepjárók, vagy precíz ponyvás teherautók kísérték első útjára Kárpátmedencékben, hanem bizony a közel 400-800 kilogramm testsúlyú szarvasmarhák. Ott voltak ők első "randevúnkon" kicsiny hazánkban és részben nekik köszönhetjük, hogy nem vándoroltak eleink tovább akár bajor földig, hiszen szeretett lábasjószágaiknak bizony itt volt a legkellemesebb. Ha csúnyán mondjuk meghozták a döntést: " Emberfia! Itt alapítsd meg hazád, mert itt elég kövér a fű és folyóvízben sincs hiány!!!" Árpád Vezérünk, s dicső serege pedig elfogadta ezt s döntött. Telepedjünk hát le, s fogyasszuk el hű tanácsadónk első példányát magasztos körülmények között! S szárított húsát nagy becsben elfogyasztották.
A szarvasmarhánk végigkísérte államalakulásunkat, monarchiává fejlődésünket de végigélte velünk mindkét világháborút is. Virágba borította és illatos tavaszi mezőként tartotta a magyar gazdaságot is. Egy igazán érdekes adalék. A 17. században a német állam évente 100.000 darabot vásárolt a magyar hajdúktól (a hajdúk, akik ezen állatokért feleltek hajdanán, más szóval marhapásztorok., a szerk.)
Ebből a 100.000 marhából, pusztán Nürnberg (akik a világ későbbi sorsában eeeegen jelentős szerepet fog játszani), nos csak ez az egy német város pusztán 70.000 példányt bírt elfogyasztani. Nem nagyon ízlett nekik semmi más, úgy látszik.
De csak még egy érdekesség( by wikipédia): Német városokban törvény mondta ki, hogy amikor megérkeznek a magyar gulyák a piacra, akkor a mészárszékekben máshonnan származó húst kimérni tilos, nehogy rossz minőségű kerüljön a kiváló minőségű, és éppen ezért drága szürkemarha-hús közé.
De jöjjön a feketeleves.  Miért is nem találkozhatunk ezzel, a csodás állattal napjainkban és miért gyakoriak a szürkemarhák által okozott autóbalesetek? A válasz egyszerű. A második világháború után a magyar állam úgy döntött, hogy a fajta nem lehet versenytársa a modern fajtáknak. (Igaz, hogy 1000 évig vert mindenkit, de ekkor megjelent az alpok lejtőin az ultraboci, ki mindenkit összehoz....)
Pár év alatt a létszámuk 206 példányra......jól olvastad 206 példányra csökkent. Egy, csak egy ember volt talpon a vidéken, ki nem adta teheneit és mint "Gollam" a Gyűrűk Urában féltve őrizte drágaságait. No és milyen jól tette. A 70-es évektől kezdve az Edda rajongókon kívül viharosan nőtt a szürkemarhák száma is, így napjainkban a létszámuk, hála a magyarok 1001-től elismert Istenének eléri a 20.000-et.
Most kérdezhetnétek, hogy vajon hol találkozhattok vele mostanság? A válasz természetesen adja magát: Ott ahol szinte az össze majdnem kihalt ősmagyar állattal a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Inkább csak kedvtelésből tartják és mint látványosságot, bár azt hiszem az sem lehet elhanyagolható, hogy talán az egyetlen a világon amely nem kapja el a kergemarhakórt!!!!!!! Ja, ezt lehet, hogy elfelejtettem leírni. Lehet, hogy tényleg nem fontos..... ultraboci vs. magyar szürkemarha 0:1
Remélem szolgáltam újdonságokkal, de még a hasznos része kimaradt ezért itt az eredeti gulya (és nem gulyásleves receptje) Erdei Ferenc (hajrá KERI Makó) tollából:  

A szigorúan hagyományos gulyásfőzés technológiája az, ahogyan a gulyások főzték, ezért gulyás a neve. Ez adja a legízesebb marhahúslevet, s ez a legegyszerűbb főzési mód: a bográcsba egyszerre bele kell tenni a húst és a hagymát, hidegen hozzátenni a szükséges mennyiségű vizet, s feltenni a tűzre. Mindjárt bele lehet tenni a piros csövespaprikát, de sózni, paprikázni legjobb a felforrás után. És amikor már előrehaladt a hús puhulása, akkor kell hozzáadni a burgonyát, hogy egyszerre főjön meg a hússal. (…) Ám az így készült gulyás minden más marhahúslénél jobb ízű. Nem húslevesízű, nem is olyan, mint a paprikás, hanem a kettő között álló saját íze van.

Jó étvágyat kívánok!