Elődeink Karácsonya -A Sólyomünnep -

Mai bejegyzésem az ünnep jegyében készül és egy olyan dolgot szólít elő őseink életéből, amely már messze feledésbe merült, viszont éppoly szép meghitt és valóságos, mint a kis Jézus eljövetele, a megváltó érkezése, Szent karácsonyunk ünnepe.

Talán sokan nem is hinnénk már, de karácsony idején minden ember és minden nép ünnepelt Krisztus születése előtt és után is. Mert mi is volt néhány nappal ezelőtt. Bizony a nappalok immár hosszabbodnak, igaz csak egyetlen perccel, de a messze régmúlt babonás emberében ez a fény diadala a sötétség felett. Az új év és az új termés, az új lehetőséget eljövetelét jelentette.
Bizony bizony őseink, még Szent István államalapítása előtt ünnepeltek ilyenkor december közepén, és higgyétek el, még nem tudták és nem is érezték szükségét megismerné a messiás csodálatos történetét.
Árpád, Előd, Ond és Kond, Tas, Huba és Töhötöm  Karácsonyát ekkor úgy nevezték:

A Sólyomünnep

Azt hiszem mindegyikünk számára ismert vagy legalábbis hallotta már a magyarok szent állatának nevét, ami nem más mint a kerecsensólyom. De ha így nem is, nos akkor, ha azt mondom turul, így már bizonyosan derenghet valami. MIvel a magyar nép talán legkedvesebb és legmélyebben tisztelt állatáról van és volt szó, így nem véletlen, hogy a legszentebb ünnepünk is ehhez a csodálatos állathoz köthető.
A sólyomünnepen szent madarunk a kerecsensólyom egy-egy a sámán által megáldott példányait engedték fel az égre. Sok falu vagy törzs gyűlt össze ekkor, hogy a sámán megáldja madarait és úgy engedhesse vadászatra. Ez volt a sámánhit legnagyobb és legmeghittebb ünnepe.
Nem kevésbé volt meghitt, csak ezen időkben még nem nyomta rá a bélyegét a népünkre az általam oly nem értett, mint amennyire nem szeretett mondás: "Sírva vígad a magyar"
Nem könyörögtünk az Urnak túlélésért és nem térdelt a magyar sírva Istennek emelt oltár elé.
A sólyomünnep hangos mulatságtól és nevetéstől volt gazdag. Együtt család a családdal, barát a baráttal  magyar a magyarral.
A legvégére tartogattam a legérdekesebb információt amelyen mindenki elgondolkodhat. Mikor volt vajon a pogány népünk ezen szent ünnepe: december 24-én.
Pedig a Jézuska még bizony nem hozott ajándékot számukra.

Kellemes karácsonyt mindenkinek!

Őshonos állataink I. rész - A szürkemarha

Miért kezdem pont egy háziállat bemutatásával. Miért volt pont ez olyan fontos, hogy ezzel kezdjem el blogolásomat? Ha ezek merültek fel benned elsőként, nos a válaszom az, hogy nem tudom. Talán az, hogy ezen párosujjú patásunk bizony igazi ízig-vérig hungarikum. Úgy bizony. Ha valaha vetettetek egy pillantást Feszty Árpád azon bizonyos körképére, akkor a felismerés késként fog belehasítani agyatokba, hogy bizony-bizony  őseinket nem lila-fehér milka bocik, japán terepjárók, vagy precíz ponyvás teherautók kísérték első útjára Kárpátmedencékben, hanem bizony a közel 400-800 kilogramm testsúlyú szarvasmarhák. Ott voltak ők első "randevúnkon" kicsiny hazánkban és részben nekik köszönhetjük, hogy nem vándoroltak eleink tovább akár bajor földig, hiszen szeretett lábasjószágaiknak bizony itt volt a legkellemesebb. Ha csúnyán mondjuk meghozták a döntést: " Emberfia! Itt alapítsd meg hazád, mert itt elég kövér a fű és folyóvízben sincs hiány!!!" Árpád Vezérünk, s dicső serege pedig elfogadta ezt s döntött. Telepedjünk hát le, s fogyasszuk el hű tanácsadónk első példányát magasztos körülmények között! S szárított húsát nagy becsben elfogyasztották.
A szarvasmarhánk végigkísérte államalakulásunkat, monarchiává fejlődésünket de végigélte velünk mindkét világháborút is. Virágba borította és illatos tavaszi mezőként tartotta a magyar gazdaságot is. Egy igazán érdekes adalék. A 17. században a német állam évente 100.000 darabot vásárolt a magyar hajdúktól (a hajdúk, akik ezen állatokért feleltek hajdanán, más szóval marhapásztorok., a szerk.)
Ebből a 100.000 marhából, pusztán Nürnberg (akik a világ későbbi sorsában eeeegen jelentős szerepet fog játszani), nos csak ez az egy német város pusztán 70.000 példányt bírt elfogyasztani. Nem nagyon ízlett nekik semmi más, úgy látszik.
De csak még egy érdekesség( by wikipédia): Német városokban törvény mondta ki, hogy amikor megérkeznek a magyar gulyák a piacra, akkor a mészárszékekben máshonnan származó húst kimérni tilos, nehogy rossz minőségű kerüljön a kiváló minőségű, és éppen ezért drága szürkemarha-hús közé.
De jöjjön a feketeleves.  Miért is nem találkozhatunk ezzel, a csodás állattal napjainkban és miért gyakoriak a szürkemarhák által okozott autóbalesetek? A válasz egyszerű. A második világháború után a magyar állam úgy döntött, hogy a fajta nem lehet versenytársa a modern fajtáknak. (Igaz, hogy 1000 évig vert mindenkit, de ekkor megjelent az alpok lejtőin az ultraboci, ki mindenkit összehoz....)
Pár év alatt a létszámuk 206 példányra......jól olvastad 206 példányra csökkent. Egy, csak egy ember volt talpon a vidéken, ki nem adta teheneit és mint "Gollam" a Gyűrűk Urában féltve őrizte drágaságait. No és milyen jól tette. A 70-es évektől kezdve az Edda rajongókon kívül viharosan nőtt a szürkemarhák száma is, így napjainkban a létszámuk, hála a magyarok 1001-től elismert Istenének eléri a 20.000-et.
Most kérdezhetnétek, hogy vajon hol találkozhattok vele mostanság? A válasz természetesen adja magát: Ott ahol szinte az össze majdnem kihalt ősmagyar állattal a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Inkább csak kedvtelésből tartják és mint látványosságot, bár azt hiszem az sem lehet elhanyagolható, hogy talán az egyetlen a világon amely nem kapja el a kergemarhakórt!!!!!!! Ja, ezt lehet, hogy elfelejtettem leírni. Lehet, hogy tényleg nem fontos..... ultraboci vs. magyar szürkemarha 0:1
Remélem szolgáltam újdonságokkal, de még a hasznos része kimaradt ezért itt az eredeti gulya (és nem gulyásleves receptje) Erdei Ferenc (hajrá KERI Makó) tollából:  

A szigorúan hagyományos gulyásfőzés technológiája az, ahogyan a gulyások főzték, ezért gulyás a neve. Ez adja a legízesebb marhahúslevet, s ez a legegyszerűbb főzési mód: a bográcsba egyszerre bele kell tenni a húst és a hagymát, hidegen hozzátenni a szükséges mennyiségű vizet, s feltenni a tűzre. Mindjárt bele lehet tenni a piros csövespaprikát, de sózni, paprikázni legjobb a felforrás után. És amikor már előrehaladt a hús puhulása, akkor kell hozzáadni a burgonyát, hogy egyszerre főjön meg a hússal. (…) Ám az így készült gulyás minden más marhahúslénél jobb ízű. Nem húslevesízű, nem is olyan, mint a paprikás, hanem a kettő között álló saját íze van.

Jó étvágyat kívánok!

Mennyi malasztban teremté kezdetben [Úr] mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki paradicsomot házzá....

Mielőtt belevágnál, hadd mondjam el neked, hogy az oldal nem tartalmaz és nem is fog semmiféle politikai, nemi, vallási vagy bármi más megkülönböztető tartalmat megjeleníteni. A cél, pusztán Magyarország és általa nyújtott értékek megismerése. Minden bejegyzés igyekszik majd olyan információkkal szolgálni egyes állatfajokról, természeti kincsről vagy  gasztronómiai élményről beszámolni, amelyre talán soha nem keresnél rá viszont kedvencek közé mentve és ide kattintva talán elolvasod érdekesnek fogod találni, netán rácsodálkozol és legjobb esetben majd elmeséled másnap munkahelyeden, iskoládban, vagy baráti társaságodban. Ha így lesz, akkor már nyertem és nyert vele a környezeted is.
Ezúton kívánjak neked jó szórakozást és bemelegítésként hadd szolgáljak mindjárt egy gyönyörű gondolattal, amely talán sokatok számára ismerős lesz:

"Fehér itt is a nyírfa kérge,
pillangó jár a gyöngyvirághoz.
S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához."