Angyal Bandi
1760-1806
Toplistánk leginkább történelmi időket idéző tagja. Közel 250 esztendeje rettegte nevét a nagyalföld. Leghíresebb tette a mezőtúri, karcagi vásárok szétdúlása volt. Híres hírhedt társaival ellentétben írás-olvasás ismerő ember volt, amely valószínűleg nagyrészt betudható nemesi származásának. Ez vásott kölyök Szentmártonyi Ónody András néven látta meg a napvilágot Borsod vármegyében. Gyermekkorát Sajószentpéteren töltötte a család egyik birtokán. Kétszer nősült. Első felesége a nyírségi Angyal család egyik lánya. Innen tehát a rettegett betyár ártatlan jelzője.
Karrierjét lótolvajlások,orgazdaságok, lopások miegyebek tarkítják. Igaz ami igaz a gyilkosság messze kimaradt a róla feljegyzett korabeli írásokból.
Az ellene kiadott körözésben szereplő leírás szenzációs: "jó kiállású ember volt, hivalkodóan cifra pásztorgúnyában járt, torzonborz bajuszát pederve viselte"
Családi hátterének rettentő sokat köszönhetett mivel hála apja és anyja kapcsolatainak a reá kiszabott ítéletek folytonosan csökkentek, mígnem nemesi származás ide vagy oda 1805-ben egy évvel az ellene a szegedi vármegye által kiadott elfogatóparancs kibocsátását követően kelevényben meghalt.
Az ok ami miatt a harmadik hely jár neki a listán az a műveltsége, mivel túl azon, hogy írt és olvasott beszélt magyarul, latinul, németül és tótul.
Nevét jó néhány népi költemény és ballada őrzi...
Sobri Jóska
Mindössze huszonhét évig élt, de még ötven évvel halála után is arról beszéltek, hogy "Sobri még nem halt meg".
Azt hiszem talán ennyi is elég lenne ahhoz, hogy képzeletünket szabadjára engedhessük. Hiszen mit kell tennie egy útonállónak, hogy nevétől legyen hangos az ország félszáz esztendővel halála után is. A titok természetesen a nők. Hisz mi lenne pletykásabb és egyben legendaformálóbb mint a női ajak. Szombathelyi börtönbüntetése alatt azt beszélik, hogy Sobrit parasztlányoktól úri hölgyek fürkésző tekintetéig női rebegő pillák tucatjai kísérték, ha a betyárt közmunkára vezényelték.
Pap Józsefként látta meg a napvilágot 1810-ben a dunántúlon Erdőd majorban.
Édesapja Sobor községből került erre a vidékre valószínűleg innen a későbbi ragadványneve.
Pályafutása Angyallal ellentétben nem lovakkal hanem disznókkal kezdődött. Disznólopásért kapta élete első ítéletét. Két év börtönt és a pálcát. Egyes legendák szerint egy nő segítségével megszökött, mások szerint kitöltötte börtönbünteését. (Természetesen a romantikus szál a kelendőbb....a szerk.)
Szabadulása után Fényes Istókkal kirabolja a kolomposi juhászt. Ezért társát fel is akasztják, Sobri menekül. Innen már elindul a betyárkodás szappanozott lejtőjén. A dunántúl hegyeibe veszi magát és a szegénylegények rabló fosztogató életmódjára rendezkedik be.
1836-ra az ország már rettegi a nevét. Több olyan bűmcselekményt is a számlájára írnak amit talán nem is ő követett el.
Ekkor viszont elköveti élete egyik, de talán legnagyobb hibáját. Kirabol egy Hunkár ezredes nevű embert, aki biza nem rest magánál a királynál és a nádornál megemlíteni ezen dicstelen tettet.
Hajtóvadászat indul Sobri ellen keresztül a fél országon. A csapatait két részre oszta. Egyik fele alvezére Milfajt vezetésével a Vértes felé, míg ő maga a Bakonyon keresztül Tolna felé menekül.
Milfajt elfogják és a rögtönítélő bíróság ítélete alapján 1836 decemberében bitófán végzi.
Sobrit öt társával együtt
1837. február 17-én bekerítettik egy Tolna vármegyei falu mellett Lápafőnél. Itt szabályszerű ütközet alakult ki, a sarokba szorított betyárok bátran védekeztek, még sebesülten sem adták meg magukat. Sobri folyamatosan tüzelt a 30-35 főnyi katonára, akik végül mégis a közelébe férkőztek és egy tiszt lándzsával rontott rá. A betyár célba vette, de amikor rádöbbent, hogy körül van véve, a fegyvert maga ellen fordította és szíven lőtte magát.(by wiki) Ekkor huszonhét éves volt.
Életét rengeteg irodalmi alkotás, többek között Krúdy Gyula tolla is megörökítette. Jár neki a második hely.
Rózsa Sándor
Minden betyárok betyára, úgy is mondhatnánk, hogy a BETYÁR! Az Alföld és Magyarország Robin Hoodja. Annyi a róla szövődött legenda, hogy talán egy egész filmet megtöltene.......vagy már meg is töltött????
Rózsa Sándor oly hírességnek számított a maga korában, hogy állítólag a Németország beli Kufsteini raboskodása alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni.
Hosszas kutakodás után úgy döntöttem, hogy a számomra legtetszetősebb írást teszem be ide a neve alá ízelítőül, hiszen ő megérdemel annyit, hogy ha valakit érdekel üsse be a google-ba...:)
Íme röviden a betyárok királya, Rózsa Sándor élete röviden zanzásítva:
1813-ban született a szegedi Alsóvárosban. Azt mondják születésének körülményei sem voltak mindennapiak.
Éppen vihar tombolt, ezért neki is rabiátus természete lett. Már születésekor olyan erős volt, hogy kirúgta magát a pólyából. Már gyermekkorában nagyon erős volt. Apját korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Természetesen előítélettel kezelték. Bojtárként kezdte, de egész fiatalon, 1836-ban börtönbe került tehénlopás miatt. Hiába bizonygatta ártatlanságát, másfél évre és botozásra ítélték. A börtönből megszökött, s innen hosszú bűnlajstrom terheli. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bujkált, állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket.
1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni. Azonban a kérvényt elutasították. Nem hittek a betyár szándékának tisztaságában, sőt még nagyobb erőfeszítéseket tettek kézrekerítésére. Azonban nem jártak sikerrel, mert a tanyákon rejtegették az emberek, s a városban is voltak urak, akik hittek jobbuló szándékában és segítették.
1848-ban Rózsa Sándor azzal a kéréssel fordult a Honvédelmi Bizottmányhoz, hogy bűnbocsánat fejében kész a haza jó polgáraként 150 pusztai lovassal hadbaszállni. A megyei nemesek hosszú töprengés után hozzájárultak a bűnbocsánathoz. Úgy gondolták, hogy aki ennyi éven át ki tudott csúszni az igazságszolgáltatás kezei közül, annak helyismeretének nagy hasznát vehetik. Ha azonban tovább üldözik, esetleg átáll a másik oldalra, és az komoly veszélyt jelenthet.
Rózsa Sándor és szabadcsapata tehát októberben hadba vonult. Erről több korabeli újság is hírt adott. Azonban a csapat nem volt hozzászokva a katonai fegyelemhez, s nemsokára feloszlott. tagjai közül némelyek honvédnek álltak, némelyek hazamentek a tanyákra. Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt és megnősült. A szabadságharc leverése után természetesen el akarták fogni. Bár sikerült elmenekülnie, azonban megint bujdosni kényszerült. Az a hír járta róla, hogy forradalmi szervezkedés irányítója. Elfogatása érdekében szokatlanul magas, 10000 pengő vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézrekeríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak. Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztetni, az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést a híres Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Theresienstadtban, később Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult.
Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Végül megint elfogták. Hosszas vallatás után először halálra, majd életfogytig tartó rabságra ítélték. A börtönben szabóság illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, s 1878 novemberében gümőkórban halt meg. (by sulinet.hu)
"Mikor Rózsa Sándor felült a lovára,
Aranyrojtos bőgatyája sej, haj, lobogott utána.
Arany a kantárja, ezüst a zablája,
Sárgarézzel van kiverve, sej, haj, a nyeregkápája.
Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok,
Rózsa Sándor bandájának, sej, haj, utat mutassatok."
