Töltődj fel itthon-Misztikus helyek Magyarországon!

Nos néhány napja egy egészen érdekes cikkre bukkantam, egészen pontosan a nlcafe.hu oldalon. Felmerült bennem egy rövidke kérdés vajon tisztában vagyunk vele, hogy miylen különleges helyek vannak tőlünk karnyújtásnyira. Eszükbe jut akkor mikor vérlázítóan magas pénzeken utazunk el egzotikus helyekre, hogy hazánk világviszonylatban is számon tartott spirituális "központjai" (pl. Dobogókő) még talán egyáltalán nem is láttuk.Bár eddig is tisztában voltam vele, sőt kimondottam érdekelt is amit az írás összefoglal. Néhány helyen már volt alkalmam járni és érezni is egy-egy természeti csodánk különleges erejét, azonban oly frappánsan összefoglalni mint ahogyan azt a cikk írója tette magam sem tudtam volna, úgyhogy megosztom veletek.

Misztikus helyek Magyarországon

A föld mélyének gyógyító ereje

 Spirituális szempontból erőhelynek nevezzük azokat a helyeket, ahol érezhető módon erősebb életenergiák vannak jelen. Ha tehetjük, tavasszal keressük fel valamelyiket, mert itt szellemileg és lelkileg is feltöltődhetünk.

Megjött a jó idő, mindenki a szabadba vágyik. De hova menjünk a hosszú tél után, ahol nemcsak jól érezhetjük magunkat, hanem a testünk, a lelkünk és a szellemünk is feltöltődik? Elsősorban olyan helyekre, ahol a Föld mélyéből gyógyító energiákkal töltekezhetünk. Ezekről  a helyekről a régi öregek úgy tartották, hogy itt az Ég a Földdel összeér, az ezotéria pedig azt vallja, hogy ezeken a pontokon találkozhatunk a legtisztább és a legnagyobb, azaz az isteni energiákkal.

 

 
Erőhelyek sokfélesége

Az erőhelyek az úgynevezett szent tér kategóriájába tartoznak, hiszen ott magasabb rezgésű és erősebb energiák vannak jelen, mint máshol. Szentté azonban csak akkor válik, ha az ember ezt felismeri, és tudatosan arra használja, hogy ott kapcsolatba lépjen ezekkel a nagy energiákkal.
A természetben rengeteg erőhely van, ahol különböző minőségű és erősségű energiákat észlelhetünk. Általában az egyéni érzékenység dönti el, hogy kinek melyik a megfelelő, ki, mit él át ezeken a pontokon. Erőhely lehet egyébként a tengerpart, egy szikla, de akár egy szép kert is. A saját erőhelyünket úgy találjuk meg, ha megfigyeljük, hol érezzük magunkat jól, hol esik jól időzni, hol töltődik fel lelkünk, szellemünk, és hol enyhülnek testi bajaink.

Régi tapasztalat az is, hogy azokon a helyeken, ahova sokan járnak  gyógyulást remélve, lágyabb, inkább az érzésekre, érzelmekre ható, finomabb energiák tapasztalhatók meg. A magasan fekvő, nehezen megközelíthető helyeken, ahová kevesen jutnak el, erősebb, tisztább, elsősorban  a tudatra ható energiák működnek.
Az ősi tudás nyomában  Őseink – akik még sokkal szorosabb kapcsolatban voltak a természettel, mint a ma rohanó embere – könnyebben felismerték az ilyen helyeket. Megfigyelték, hogy
az ilyen tájakon a növényzet dúsabb, egészségesebb, magasabb, az állatok nagyobbak, a vizek tisztábbak, a levegő lágyabb, no és persze az ott élő emberek békésebbek, nyugodtabbak voltak.
Más esetben csodás jelek utaltak a hely különlegességére. Aradi Lajos Pilis-kutató szerint elterjedt volt az a hit is, mely szerint egy varázserejű állat egy egész nemzetet vezethet a csodálatos vidékre. Erre a magyar mondavilágban is akad példa, gondoljunk csak a turulmadár vagy a csodaszarvas legendájára.
A régebbi korok emberei a templomokat is olyan helyekre építették, ahol a legnagyobb pozitív energiák összpontosultak, hogy a hívők a szentélyben emelkedettebb lelkiállapotba kerüljenek.
Ha manapság valaki fel szeretne töltődni vagy újra vissza szeretne találni a természetbe, nem kell mást tennie, mint felkeresnie egy magyarországi erőhelyet, és ott feltöltenie lemerült energiaraktárait.

Pilisi rejtély

Ezoterikus körökben a legnagyobb energiájú helynek  ma Magyarországon a Pilist tartják. Aradi Lajos – aki  a pilisi energiák rejtélyét kutatja – véleménye szerint ennek az az oka, hogy az égbolton lévő Orion-csillagkép és a Pilisben elhelyezkedő három hegy között különleges kapcsolat van.
A Pilis-kutató jó húsz évvel ezelőtt, az Oron-rejtély című könyvben találkozott először azzal az elmélettel, miszerint a Gízai-fennsíkon található három világhíres piramis az Orion-csillagkép mintájára épült. Aztán nyolc év múlva kinyitotta a Pilis térképét, amelyek középpontjában feltűnt három hegy – Árpádvár, Rám-hegy és Magashegy –, amelyek ugyanúgy helyezkednek el, mint a piramisok. Kutatómunkába fogott, műholdfotókat szerzett be, számításokat végzett, még egyiptomi könyökben is mért, majd arra a következtetésre jutott, hogy a Pilisben egyes területek elhelyezkedése, a közöttük lévő távolságok nemcsak a piramisokkal, hanem az Orion-csillagképpel is hasonlóságot mutatnak. Ugyanis a három övcsillagon – az előbb említett, piramisokra emlékeztető három helyen – kívül megtalálta még a Pilisben azt a négy pontot is, amely megadja az Orion-csillagkép földi rajzolatát.






Aradi Lajos azt állítja, hogy az erőközpont a Pilis közepén, úgymond a „szívében” található, a három hegytől körbevéve. A mellette lévő helységek – Klastrompuszta, Ráró-hegy, Lepencefürdő, Pilisszentlászló – szintén az Orion csillagai helyzetének megfelelőek, és ezeket együtt vizsgálva, vonalakkal összekötve pontosan azt a rajzolatot kapjuk a Földön, ami az égbolton is látható. Feltételezhetően ez adja a helynek a hallatlanul nagy erőt, hiszen itt az energiák olyan tobzódása jön létre, mint  a világon nagyon kevés helyen másutt.

Más ezoterikus nézetek szerint az Orion-csillagképre emlékeztető hét pont a Pilisben az emberi test hetes csakrarendszerének felel meg. Ezeken a pontokon állítólag olyan energiákat találunk, amelyek a különböző szerveinkhez kapcsolódnak, és a különböző megbetegedések itt hatékonyabban gyógyulnak.
Még ennél is nagyobb népszerűségnek örvend a tápiószentmártoni Attila-domb, melyet tudósok is vizsgáltak. Olyan tulajdonságokkal rendelkező hely ez, ahol állítólag különböző villamos-mágneses erőterek együttesen gyógyítják meg az embert, az állatot vagy a növényeket.
Az itt jelenlévő erőterek és sugárzások a levegőben részletes ionizációt hoznak létre, és valószínűsíthetően ennek köszönhető a hegy gyógyító ereje.

A felkészülés fontos

Mielőtt elindulnánk ezekre az erőhelyekre kirándulni, az ezoterikus szakemberek azt tanácsolják, hogy  szabaduljunk meg a negatív érzéseinktől, gondolatainktól, frusztrációinktól. Próbáljunk meg lazítani, ráhangolódni, és ne robbanásig feszült állapotban menjünk oda. Mert ugyan az erőhelyen megnyugszik majd a lelkünk, de ha már előtte ráhangolódunk a kirándulásra, intenzívebben tapasztalhatjuk meg ezeket a nem mindennapi energiákat, amelyekkel töltekezhetünk, és melyeknek köszönhetően jobban bírjuk a hétköznapok stresszét.


 


Nagy energiájúnak tartott helyek Magyarországon többek között:

• Andocs,
• Badacsonytomaj,
• Búcsúszentlászló,
• Bodajk, Budakeszi,
• Budapest – Gellérthegy,
• Csatka,
• Csobánka,
• Dobogókő,
• Dömös,
• Egerszalók,
• Esztergom,
• Fertőszentmiklós,
• Gencsapáti,
• Gyöngyös,
• Hédervár,
• Gyula,
• Kaposszerdahely,
• Kékkő,
• Mártaszentimre,
• Petőfiszállás,
• Röjtökmuzsaj,
• Sümeg,
• Szigetvár,
• Székesfehérvár,
• Varsád,
• Vác,
• Vértessomló,
• Visegrád,
• Zirc.

Figyelem!

Betegség esetén az erőhelyeken tett kirándulás nem helyettesíti az orvosnál tett látogatást. Ez csak kiegészítheti az orvosi vagy természetgyógyászati kezelést, mert itt csak energiatöltést kapunk. Igaz, olyan nagyot, ami  felgyorsíthatja  a gyógyulási  folyamatot.

Továbbá még pusztán szorosabb déli kötődésem miatt had említsek meg nektek pár sort a délvidék egy sokat emlegetett bár kevésbe ismert történetű helyéről:

A Szegedi Boszorkánysziget

Az Alsóváros és a Tisza közt fekvő erdős területet hívják a szegediek Boszorkányszigetnek. Északról a már nem létező vasúti híd zárta le, délről a kereskedelmi és téli kikötő határolja.

Valójában nincs bizonyíték arra, hogy ez a terület egykor sziget lett volna, legfeljebb félsziget, amelyet a Tisza éles kanyarral került meg. Ma ez a város testébe nyúló zöldövezet népszerű a sétálók, kutyasétáltatók, kocogók, körében. 

Neve arra utal, hogy 1728. július 23-án, a Tisza-part ezen a szakaszán égettek meg elevenen hat férfit és hat nőt boszorkányság vádja miatt. Közöttük volt a város egykori bírája és leggazdagabb polgára, a 82 éves Rózsa Dániel, és az őt boszorkánysággal bevádoló bába, Kökényné Nagy Anna is. Három máglyát készítettek számukra, amelyeket a város hóhéra egyszerre gyújtott meg. Ez volt a legnagyobb boszorkányüldözés a magyar történelemben.

Érdekesség még, hogy a boszorkányokat koruktól függetlenül tűzre küldték, hiszen a 29 esztendőstől egészen a 82 eszetndős idős emberig is égettek. Nem volt kegyelem.

Igazából ám a Boszorkánysziget egy bokrokkal, cserjékkel benőtt csendes, nyugodt ártér, ahol kellemes a séta. A turistáknak egy sétahajóról ajánlják megtekintését.
A baljóslatú hely, melynek a tiszai uszálytemető ad még kísértetiesebb hangulatot, napjainkban szabadon látogatható, ám nemcsak a hátborzongató atmoszféra miatt érdemes felkeresned. Látogass ide akkor is, ha egy kiadós sétát szeretnél tenni a természetben, szívesen barangolnál a Tisza árterében, illetve elmerülnél a környék csendjében és nyugalmában. Ha pedig kevesebb libabőrre, de még több mozgásra és természetközeli élményre vágysz, vedd célba az újszegedi ligetet, illetve a füvészkertet és a vadasparkot.

  A boszorkánysziget
Remélem sikerült kedvet csinálni egy kis hétvégi kiruccanáshoz...

Csendőrök

"Keveset beszélni, sokat tenni."

Korábbi bejegyzésemben szót, sőt mit több oldalakat kaptak a múlt század szegénylegényei, úgy fair, ha a másik oldalra is nyerünk némi kitekintést. Viszont úgy gondoltam, hogy itt mendemondák, népi regők helyett segítségül hívom a csendőrök szentírását amely néha talán vicces néha tanulságos, de egy dologban talán egyet fogtak érteni velem erkölcsileg döntő többségében ma is megállná a helyét.......

Ki lehetett csendőr?

1. Magyar honosság
2. Feddhetetlen erkölcsi magaviselet, és megfelelő szellemi képességek mellett tisztességes és ildomos magatartás.
3. 20 évet betöltött és 40 évet be nem töltött kor
4. Nőtlen vagy gyermek nélküli özvegy állapot
5. Nagyszülőkig bezárólag tiszta keresztény származás, érvényes származási igazolvány
6. Tökéletes hadi szolgálati képesség és legalább 163 centiméteres testmagasság
7. Magyar nyelven kívül még azon vidéki nyelvek egyikének ismerete, melynek területén mint csendőr működni leend,
8. Írni, olvasni és számolni tudás

A csendőreskü:

"Én, XY, ünnepélyesen esküszöm a Mindenható Istenre, hogy Főméltóságú vitéz nemes nagybányai Horthy Miklós, mint Magyarország törvényesen megválasztott kormányzója, a magyar alkotmány s hazánk szentesített törvényei iránt hűséggel és hódolattal viseltetem. Esküszöm, hogy kötelességeimet, mint m. kir. csendőr (csendőrtiszt) a közrend, a közcsend és a közbiztonság szolgálatában az idevonatkozó utasítások szerint, (mint katona pedig a haditörvények és szabályok szerint mindenkor és mindenben)teljesitem, (haza- és nemzetellenes vagy olyan irányzat szolgálatába, amely a hadsereg vagy a csendőrség katonai fegyelmét aláásni igyekszik, nem lépek, semmiféle titkos társulatnak nem vagyok és nem leszek tagja), minden körülmények között csakis a szolgálat, a kormányzó és az állam javát mozdítom elő, a törvények, elöljáróim, és feljebbvalóim parancsainak és meghagyásainak készséggel engedelmeskedem és a szolgálati titkot híven megőrzöm. Isten engem úgy segéljen! Amen.

A csendőr tízparancsolat:

1. Megemlékezzél arról, amivel Istennek tartozol.
2. Én vagyok a te hazád: Nagy-Magyarország.
3. Hűséged, becsületed, vitézséged nem eladó.
4. Légy erkölcsös, józan életű, engedelmes.
5. Tiszteld elöljáróidat, mint atyádat, szeresd bajtársaidat, mint tenmagadat.
6. Tanulj és tudj: a Tudás második fegyvered.
7. Védd a másét. A magadét ne pazarold.
8. Mögötted a törvény. Előtted is az legyen.
9. Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne bántson.
10. A család szentély. Ha magadnak nincs: őrsödben(, s a körül) megtalálod.

A csendőr jelszava:

"Keveset beszélni, sokat tenni."

Fegyverhasználat:


Ha a csendőrt fegyverének használatára kényszeríttetik, legszigorúbb kötelessége azt FÉRFIASAN ÉS KATONÁSAN teljesíteni.

A kard használata:

Ha egy vagy több fel nem fegyverkezett egyén készül a csendőrt megfogni vagy megütni, a csendőrnek kardot kell rántani és azzal az illető arczába egy vágást mérni.

Folytatása következik.........

A kun kereszt

A kun kereszt

Mai bejegyzésemben pusztán egy apró csodára hívom fel a figyelmeteket ami oly szótlanul s hangtalanul lapul a déli határ mellett, hogy szinte nem is hallat magáról. Még az ott élők nagy része sem tudja, hogy egy ilyen mitikus időket őrző ereklye él dobog s lélegzik néhány méterre a lakóházuktól, tanyájuktól életterüktől.
A kun kereszt az melyről itt szó van s bizony szeretett barátaim, magyarok misztikus emlék szép hazán oly sok elfeledett kincse közül.
Eredetéről több féle variáció látott napvilágot, kezdve a XIII-XIV. századi nagylaki csata emlékével, befejezve a Dózsa féle parasztfelkelésnek állítottemlékműig.
Mert egy dolog biztos, nem vallási tárgyról van itt szó, hanem valamely esemény miatt állított emlékről. De, hogy hol és mikor készítették? Továbbmegyek....hogy hol? (Az anyaga a déli kárpátokban és a Svájci Alpokban fordul elő) Nos ezt talán soha nem fogjuk megtudni biztosan. Ha valaki arra téved viszont és meglátogatja vagy netán megérinti az viszont bizonyos, hogy a magyar történelem egy apró szelete érinti meg arra a röpke pillanatra.... Tegyétek meg, hiszen ha a közelében vagytok nem kerül semmibe és még a levegő is tisztább arra.
Jó szórakozást kívánok magyar barátaim!:)

Betyárok II. rész

Angyal Bandi

1760-1806
Toplistánk leginkább történelmi időket idéző tagja. Közel 250 esztendeje rettegte nevét a nagyalföld. Leghíresebb tette a mezőtúri, karcagi vásárok szétdúlása volt. Híres hírhedt társaival ellentétben írás-olvasás ismerő ember volt, amely valószínűleg nagyrészt betudható nemesi származásának. Ez vásott kölyök Szentmártonyi Ónody András néven látta meg a napvilágot Borsod vármegyében. Gyermekkorát Sajószentpéteren töltötte a család egyik birtokán. Kétszer nősült. Első felesége a nyírségi Angyal család egyik lánya. Innen tehát a rettegett betyár ártatlan jelzője.
Karrierjét lótolvajlások,orgazdaságok, lopások miegyebek tarkítják. Igaz ami igaz a gyilkosság messze kimaradt a róla feljegyzett korabeli írásokból.
Az ellene kiadott körözésben szereplő leírás szenzációs: "jó kiállású ember volt, hivalkodóan cifra pásztorgúnyában járt, torzonborz bajuszát pederve viselte"
Családi hátterének rettentő sokat köszönhetett mivel hála apja és anyja kapcsolatainak a reá kiszabott ítéletek folytonosan csökkentek, mígnem nemesi származás ide vagy oda 1805-ben egy évvel az ellene a szegedi vármegye által kiadott elfogatóparancs kibocsátását követően kelevényben meghalt.

Az ok ami miatt a harmadik hely jár neki a listán az a műveltsége, mivel túl azon, hogy írt és olvasott beszélt magyarul, latinul, németül és tótul.
Nevét jó néhány népi költemény és ballada őrzi...

Sobri Jóska

Mindössze huszonhét évig élt, de még ötven évvel halála után is arról beszéltek, hogy "Sobri még nem halt meg".
Azt hiszem talán ennyi is elég lenne ahhoz, hogy képzeletünket szabadjára engedhessük. Hiszen mit kell tennie egy útonállónak, hogy nevétől legyen hangos az ország félszáz esztendővel halála után is. A titok természetesen a nők. Hisz mi lenne pletykásabb és egyben legendaformálóbb mint a női ajak. Szombathelyi börtönbüntetése alatt azt beszélik, hogy Sobrit parasztlányoktól úri hölgyek fürkésző tekintetéig női rebegő pillák tucatjai  kísérték, ha a betyárt közmunkára vezényelték.
Pap Józsefként látta meg a napvilágot 1810-ben a dunántúlon Erdőd majorban.
Édesapja Sobor községből került erre a vidékre valószínűleg innen a későbbi ragadványneve.

Pályafutása Angyallal ellentétben nem lovakkal hanem disznókkal kezdődött. Disznólopásért kapta élete első ítéletét. Két év börtönt és a pálcát. Egyes legendák szerint egy nő segítségével megszökött, mások szerint kitöltötte börtönbünteését. (Természetesen a romantikus szál a kelendőbb....a szerk.)
Szabadulása után Fényes Istókkal kirabolja a kolomposi juhászt. Ezért társát fel is akasztják, Sobri menekül. Innen már elindul a betyárkodás szappanozott lejtőjén. A dunántúl hegyeibe veszi magát és a szegénylegények rabló fosztogató életmódjára rendezkedik be.
1836-ra az ország már rettegi a nevét. Több olyan bűmcselekményt is a számlájára írnak amit talán nem is ő követett el.
Ekkor viszont elköveti élete egyik, de talán legnagyobb hibáját. Kirabol egy Hunkár ezredes nevű embert, aki biza nem rest magánál a királynál és a nádornál megemlíteni ezen dicstelen tettet.
Hajtóvadászat indul Sobri ellen keresztül a fél országon. A csapatait két részre oszta. Egyik fele alvezére Milfajt vezetésével a Vértes felé, míg ő maga a Bakonyon keresztül Tolna felé menekül.
Milfajt elfogják és a rögtönítélő bíróság ítélete alapján 1836 decemberében bitófán végzi.
Sobrit öt társával együtt  1837. február 17-én bekerítettik egy Tolna vármegyei falu mellett Lápafőnél. Itt szabályszerű ütközet alakult ki, a sarokba szorított betyárok bátran védekeztek, még sebesülten sem adták meg magukat. Sobri folyamatosan tüzelt a 30-35 főnyi katonára, akik végül mégis a közelébe férkőztek és egy tiszt lándzsával rontott rá. A betyár célba vette, de amikor rádöbbent, hogy körül van véve, a fegyvert maga ellen fordította és szíven lőtte magát.(by wiki) Ekkor huszonhét éves volt.

Életét rengeteg irodalmi alkotás, többek között Krúdy Gyula tolla is megörökítette. Jár neki a második hely.

Rózsa Sándor

Minden betyárok betyára, úgy is mondhatnánk, hogy a BETYÁR! Az Alföld és Magyarország Robin Hoodja. Annyi a róla szövődött legenda, hogy talán egy egész filmet megtöltene.......vagy már meg is töltött????

Rózsa Sándor oly hírességnek számított a maga korában, hogy állítólag a Németország beli Kufsteini raboskodása alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni.

Hosszas kutakodás után úgy döntöttem, hogy a számomra legtetszetősebb írást teszem be ide a neve alá ízelítőül, hiszen ő megérdemel annyit, hogy ha valakit érdekel üsse be a google-ba...:)

Íme röviden a betyárok királya, Rózsa Sándor élete röviden zanzásítva:

1813-ban született a szegedi Alsóvárosban. Azt mondják születésének körülményei sem voltak mindennapiak.

Éppen vihar tombolt, ezért neki is rabiátus természete lett. Már születésekor olyan erős volt, hogy kirúgta magát a pólyából. Már gyermekkorában nagyon erős volt. Apját korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Természetesen előítélettel kezelték. Bojtárként kezdte, de egész fiatalon, 1836-ban börtönbe került tehénlopás miatt. Hiába bizonygatta ártatlanságát, másfél évre és botozásra ítélték. A börtönből megszökött, s innen hosszú bűnlajstrom terheli. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bujkált, állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket.

1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni. Azonban a kérvényt elutasították. Nem hittek a betyár szándékának tisztaságában, sőt még nagyobb erőfeszítéseket tettek kézrekerítésére. Azonban nem jártak sikerrel, mert a tanyákon rejtegették az emberek, s a városban is voltak urak, akik hittek jobbuló szándékában és segítették.

1848-ban Rózsa Sándor azzal a kéréssel fordult a Honvédelmi Bizottmányhoz, hogy bűnbocsánat fejében kész a haza jó polgáraként 150 pusztai lovassal hadbaszállni. A megyei nemesek hosszú töprengés után hozzájárultak a bűnbocsánathoz. Úgy gondolták, hogy aki ennyi éven át ki tudott csúszni az igazságszolgáltatás kezei közül, annak helyismeretének nagy hasznát vehetik. Ha azonban tovább üldözik, esetleg átáll a másik oldalra, és az komoly veszélyt jelenthet.
Rózsa Sándor és szabadcsapata tehát októberben hadba vonult. Erről több korabeli újság is hírt adott. Azonban a csapat nem volt hozzászokva a katonai fegyelemhez, s nemsokára feloszlott. tagjai közül némelyek honvédnek álltak, némelyek hazamentek a tanyákra. Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt és megnősült. A szabadságharc leverése után természetesen el akarták fogni. Bár sikerült elmenekülnie, azonban megint bujdosni kényszerült. Az a hír járta róla, hogy forradalmi szervezkedés irányítója. Elfogatása érdekében szokatlanul magas, 10000 pengő vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézrekeríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak. Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztetni, az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést a híres Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Theresienstadtban, később Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult.

Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Végül megint elfogták. Hosszas vallatás után először halálra, majd életfogytig tartó rabságra ítélték. A börtönben szabóság illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, s 1878 novemberében gümőkórban halt meg. (by sulinet.hu)

"Mikor Rózsa Sándor felült a lovára,
Aranyrojtos bőgatyája sej, haj, lobogott utána.

Arany a kantárja, ezüst a zablája,
Sárgarézzel van kiverve, sej, haj, a nyeregkápája.

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok,
Rózsa Sándor bandájának, sej, haj, utat mutassatok."

Betyárok I. rész

Betyárok

Angyal Bandi, Sobri Jóska, Vidróczki Márton,  Rózsa Sándor. Talán ismerősek ezek a nevek? Nem véletlen. Megannyi népdal, legenda és mese őrzi az ők talán igaz se volt történetüket. Bizony betyárok ők, egy sanyargatott, forrongó paraszti Magyarország reményt adó hősei. De, hogy kik is voltak ők valójában?

Talán nem hazudok, ha kijelentem bizony-bizony köztörvényes bűnözők. Útonállók, fosztogatók, rablók és sok esetben gyilkosok. De mint oly sok esetben itt is. Ahogy a mondás tartja, csak a szépre emlékezem. 

A betyárok ideje legkisebb becslések szerint is legalább száz-százötven esztendeje lecsengett már. Hogy mi tette őket oly népszerűvé, legendákká és mesék lóhátas igazságosztóivá.

Talán az idő, a kor amiben éltek és fosztogattak. A forradalom a küszöbön állt, egyes esetekben már a szabadságharc is dúlt. Kellett a népnek egy hős, egy ember, aki szembeszáll az elnyomókkal. Sarcolja a nemességet, hogy úgy mondjam arcul köpi az őket elnyomó döbrögi uraságokat.

A betyárok pedig mind közülük származtak, a nép gyermekei voltak. Paraszt gyerekek, akik törvényen kívüliként élték veszéllyel tarkított életüket.

Azt vették el, ami a népet illette és attól aki a néptől beszedte.Halkan megjegyzem mástól nem is nagyon  lett volna kitől, hiszen egy-egy forradalom időszakát nem túlzottan a dagadó jólét jellemez, valljuk be.

Hogy olykor olykor talán egy-egy apró gyilkosság megélhetési fosztogatás is becsúszott....Kérem senki sem tökéletes. Egyébként is, ha egy parasztot kirabolnak Simontornyán nem akkora a hírértéke mintha teszem azt a kassai főbírót éri rablótámadás...abból nem születik legenda.

Ha rettentő celebséggel kezeljük őket akkor talán még Top 5 listát is állíthatnánk fel közöttük... játszunk el a gondolattal. Ki is kerülhetne be az elitbe?
Kezdjük az illendőség kedvéért a legvégén:

V.  Savanyú Jóska

Katolikus családban született Vas megyében, édesapja juhászszámadó volt. Elferdülvén a szülői hagyományoktól őt sajnálatos módon birkalopáson érték és innen kezdődött betyári pályafutása. Hosszú bujdoklással élte a törvényen kívüliek vészterhes életét. A pénztár rablásokkal, testi sértésekkel és fegyveres csavargásokkal teli vándorútja sajnos rablógyilkosságba fordult mikor 1881-ben társaival megölték  Bogyai Kálmán csabrendeki földbirtokos testvérét Bogyai Antalt. A mindössze 159 cm magas ember egészen az 1000 forintos vérdíjig jutott. Az 1880-as évek legkeresettebb betyárjává nőtte ki magát.
Vesztét a kapzsiság okozta, mivel a bandájának egy tagja Magyarósi István a szép summa okán 1884. május 04-én a halápi csárdában elbódította a gyanútlan betyárt, majd a csendőrök kezére adta.
29 bűntettért ítélták el, majd 20 év után kegyelemmel szabadult. Ekkor már a veterán betyár próbálta elhagyni a setét oldalt szabóműhelyt nyitott, de nem sokkal később erős reumás fájdalmakat jelölve meg okául, öngyilkosságot követett el.

Savanyú Jóska

VI. Vidróczki Márton

Hasonlatosan Savanyú Jóskához édesapja szintén juhász volt. Arra a kérdésre, hogy miért választotta a törvényen kívüliek, hányattatott életét, noshát konkrét választ hiába várunk. A néphagyomány ami némi alapot nyújthat, azonban ahány ház, annyi szokás...ezesetben Vidróczki. Egyes elbeszélések arról számolnak be, hogy katonaszökevényből lett betyár, mások bojtár korában történt verést jelölnek meg, de a nép legendák az árva gyerektől, a szerelmi szálakon keresztül a törvénytelen gyerekig minden lehetőséget megjelölnek....(Volt idő a fonóban pletyizni a Vidrózkirul). Az okos emberek szerint akik többet olvastak a témáról , mint jómagam a dezertőrös, és a bojtáros verziót tartják a legelképzelhetőbbnek.
Pár szó a wiki-ből, csak a pontos személyleírás kedvéért:
"A mondák szerint szép, derék ember volt, lobogós ujjú inget, bő gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal bőven felszerelkezve járt. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, nagylelkűen meghálálta a segítséget. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Sok történet szól vakmerőségéről, féktelen természetéről, mulatozásairól. Mindezek miatt félelemmel vegyes tisztelet övezte nevét az emberek között."
Halálával kapcsolatban szintén több verzió látott napvilágot. A romantika természetesen itt sem maradhat el. Állítólag szerelmi ügyei miatt kellett meghalnia. Más vélemények szerint  Pintér Pista, egyik bandatársa végzett vele Mátraverebély határában. Kopjafával jelölt sírja az egri Rókus temetőben tekinthető meg fanatikus zarándokok számára. Legendáit számtalan népi ballada, népdal és költemény jegyzi.
(Életét és halálának körülményeit Kodály Zoltán Mátrai képek című művében idézi fel ezzel a két dallal: A Vidroczki hires nyája és a Már Vidroczki emelgeti. by:Wiki)
Kép róla sajnos nem maradt fent.

A következő részben a Betyárok Top 3 listáját ismerhetitek meg...... 
3. Angyal Bandi
2. Sobri Jóska
1. Rózsa Sándor 

A csodaszarvas

 

Drága magyarok!

Ma egy olyan ősi legendába kalauzollak el benneteket ami kincs népünk legendáinak sorában! A csodaszarvas hazánkba kalauzolta elődeinket Isten akaratából, hogy most mi mindannyian élvezői lehessünk valamennyi kincsének.
Legyen útitársatok-e a csodálatos történetben az országunk legnagyobb valaha élt mesemondója:  
Benedek Elek.

A CSODASZARVAS

Hol volt, hol nem volt, messze keleten volt, volt egy híres, hatalmas fejedelem. Tudom, hallottátok hírét, nevét: Nimród volt a neve. Ennek előtte sok ezer esztendővel élt ez a Nimród, de híre fennmaradt. Mert Nimród volt az apja Hunornak és Magyarnak, annak a két dali szép vitéznek, akiknek maradvái* a hunok és magyarok.

Tudjátok-e, miről volt híres Nimród fejedelem? Arról, hogy abban az időben, de még azelőtt is, de még azután is, nem volt emberfia, aki úgy értse s úgy szeresse a vadászatot, mint ő. Így hallottam én a nagyapámtól, a nagyapám is a nagyapjától. Reggel, ha fölkelt, s eligazgatta országának mindenféle dolgát, nyakába vetette a nyilát, fölkapott a paripájára, vágtatott, mint a sebes szél, még annál is sebesebben, hegyeken-völgyeken, árkon-bokron keresztül, s lóhátról lőtte le a repülő madarat. Amely madárra ő ráfogta a nyilát, nem énekelt, nem röpült az többé.

Nimród egymagában szeretett vadászni, de amint a fiai egy kicsit fölcseperedtek, vitte ezeket is magával. Különösen a két idősebb: Hunor és Magyar mindég ott nyargaltak az oldalán, s próbálgatták ők is röptében lelőni a madarakat.

Hej, volt nagy örömben Nimród, mikor látta, hogy apja fia mind a kettő: Hunor is, Magyar is. Nagy ritkán ha elhibáztak egy-egy madarat, s mondta is Nimród magában nemegyszer: még különb vadászok lesznek ezek a fiúk, ha embernyi emberré nevekedtek.

Örült ezen az öreg Nimród: hadd legyenek különbek a fiai, mint ő. Hadd menjen hírük hetedhét országon is túl.

Telt-múlt az idő, Hunor és Magyar nagy, erős legényekké, deli szép vitézekké cseperedtek, hogy Nimródnak, ha rájuk tekintett, nevetett mind a két szeme a nagy szívbéli örömtől.

Gondolta magában Nimród: "na, ezeket a fiúkat már a maguk szárnyára is ereszthetem". Hadd lakjanak külön sátorban, akkor menjenek vadászni, amikor kedvük tartja, s ott járjanak, ahová a szívük húzza. Mondta is a fiainak:

- Édes gyermekeim, én már öreg ember vagyok, nem vihetlek mindig vadászatra, amikor nektek tetszenék, lakjatok ezentúl külön sátorban. Adok annyi földet, annyi erdőt, annyi lovat, ökröt s mindenféle jószágot, hogy élhettek gond nélkül, s ha majd behunyom a szememet, tiétek lesz az ország: osszátok meg a földjét, gondját egymás közt becsületesen.

Megköszönték a fiúk édesapjuk nagy jóakaratját, másnap kiköltözködének a szülői sátorból, s egy szép lankás dombnak a tetején, egymástól nem messze, két sátrat üttetének fel, s ottan megtelepedének cselédjeikkel.

Eleinte csak a sátraktól nem messze jártak vadászni, de később mind messzibb, messzibb elkalandozának. Hanem azért estére mindig hazakerekedtek, aztán beszóltak az édesapjukhoz, elmesélték: hol, merre jártak, hány vadat lőttek, hányat hibáztak el. De egy este, mikor éppen a lobogó tűz körül ültek, s falatoztak, megszólalt Hunor, és azt mondá az öccsének:

- Te, Magyar, egyet mondok, kettő lesz belőle.

- Mondjad, Hunor bátyám, én örömest hallgatom, mert tőled még mindig csak jót hallottam.

- Az a mondandóm, Magyar öcsém, hogy holnap reggel induljunk hosszabb útra. Nézzük meg, mi van az országunk határán túl! Hátha ott még több a vad? Nagyobbak a folyók, s több a hal? Nézzük meg!

- Már régen forgatom én is ezt a fejemben - mondá Magyar -, csak ajangottam* elémondani. Itt már ismerünk minden bokrot, erdőnek, mezőnek minden zegét-zugát, talán azt is tudjuk, hány bölény, medve, szarvas, hány sas, sólyom s egyéb madár van az erdeinkben.

- No, azt könnyen számon tarthatjuk, mert erősen fogyatkoznak a vadak. Ami igaz, igaz: az édesapánk sok vadat lelőtt, de még mink is.

Megegyeztek, hogy pitymallatkor indulnak, mégpedig nyugat felé. Magukkal visznek ötven-ötven legényt, a legerősebbeket, a legbátrabbakat, s vissza sem jőnek, míg a hó le nem szakad.

Pitymallatkor csakugyan fölkerekedtek, s útközben vadászgatván, mentek, mendegéltek elébb, elébb. Ahol az éjszaka meglepte őket, ott szállást vertek, megháltak, s reggel ismét továbbmentek.

Már rég túl voltak az országuk határán, s minél tovább mentek, annál jobban tetszett erdő-mező. Szemmel be nem lephető,* végetlen nagy rónaságon vitt keresztül útjuk, s közbe-közbe rengeteg erdőségekbe jutottak, melyek tele voltanak vadakkal.

Hej, ez kellett nekik! Itt aztán volt mire vadászni. Szerették volna, ha most itt volna az édesapjuk is, hadd látná, mi tenger vad van itt. Bizonyosan kedvet kapna megint a vadászatra. Meg is sokallották már, annyi volt a vad. Bölénybikák, szarvasok, őzek ott legelésztek a tisztásokon, nem bántották. Jobban esett, ha egy-egy vadat külön vehettek üldözőbe. Az után elcsatangoltak reggeltől estélig.

Hanem egyszer láttak aztán egy olyan vadat, amilyet még soha. Egy szarvas volt, amilyen csodaszépet még emberi szem nem látott. A két ágas-bogas szarva össze volt fonódva, s lebegett a feje fölött, mint egy koszorú. A két szeme feketéllett, ragyogott, mint a fekete gyémánt. A dereka karcsú, hajlékony, mint a lengő nádszál, a lába vékony, s szaladván nem látszott érinteni a földet.

- Nézd, öcsém, Magyar, csodaszép egy szarvas! - kiáltott Hunor.

- Csodaszép, csodaszép! - kiáltott Magyar is -, még nem láttam ehhez hasonlatost.

- Utána!

Szaladott a csodaszép szarvas, mint a sebes szélvész, utána Hunor és Magyar s velük száz deli legény. Tisztásról sűrűbe, sűrűből tisztásra, hegyeken föl, vizeken keresztül. Hol eltűnt, hol felbukkant a csodaszép szarvas: csalta, csalogatta Hunort és Magyart.

Habba keveredtek* a vitézek paripái, mind lassúbb, lassúbb lett a vágtatásuk, de Hunor és Magyar nem hagyták félbe az üldözést. Biztatták a lovukat: szaladj, szaladj, édes lovam!

Reggeltől alkonyatig űzték a csodaszép szarvast. El akarták fogni elevenen, hogy hazavigyék édesapjuknak. Mert az idegen földön sem feledték az édes jó apát... De hiába. Leszállt a nap, alkonyodott, s a csodaszép szarvas eltűnt az ingoványos helyen, a sűrű nádas rejtekében. Ide már nem követhették: ott vesznének mindannyian. Bizonyosan ott veszett a csodaszép szarvas is.

De ha a csodaszép szarvast meg sem is foghatták, elvezette őket ez olyan szép földre, amilyet még nem láttak. Egy szépséges szép sziget volt ez, körös-körül, ameddig a szemük elért, erdők és folyóvizek. Övig gázoltak a fűben, virágban. Nagy terebélyes fák adtak pompás gyümölcsöt és enyhe árnyékot. A vizeknek színén kicsiny és nagy halaknak ezrei úszkáltak, s játszadoztak a nap verőfényében.

- Be szeretnék itt maradni örökre! - mondá Hunor áradozó szívvel. - Hát te, öcsém, Magyar?

- Én is, bátyám, én is!

- De vajon mit szól majd az édesapánk?

- Az igaz. Holnap visszamegyünk, s tanácsát kérjük.

Másnap csakugyan felszedelőzködtek, s indultak vissza az édesapjuk országába. Visszatérőben csak annyi vadat ejtettek el, amennyire szükségük volt ebédre, vacsorára. Hét nap s hét éjjel tartott az útjok. Csak most látták, hogy milyen messze elkalandoztak hazulról. Az öreg Nimród sátrában feküdt, mikor beléptek. Szomorú volt, nagyon szomorú. Gyönge hangon kérdezte:

- Hol voltatok? Kétszer hét napja s éje, hogy nem láttalak. Pedig érzem, hogy nem sokáig élek.

Mondá Hunor:

- Bocsáss meg, édes jó apám, vadászkedvünk messze vitt. De lásd, visszajöttünk elmondani, hogy találtunk egy szép, nagyon szép országot, ahol megtelepedni nagy kedvünk volna mindkettőnknek.

- S az én országom nem kell tinéktek? - kérdé Nimród bánatosan.

- Apám - szólt most Magyar -, van neked rajtunk kívül még több fiad is, hadd legyen ez az ország az övék. Add ránk áldásodat, s ereszd szabadjára két idősebb fiadat.

Nimród szeme könnyel telék meg, s remegő hangon szólt:

- Jertek hát, térdeljetek elém, hadd teszem fejetekre reszkető kezemet.

Letérdeltek a fiúk, s az öreg megáldá.

- Eredjetek, az Isten vezéreljen! Áldás, szerencse kísérjen, amerre jártok!

Ezt mondá Nimród, s homlokon csókolá Hunort és Magyart. Még egyszer megpihent rajtuk tekintete, aztán behunyta szemét, s Hunor és Magyar karjai közt nemes lelkét kilehelé.

Meghalt Nimród, fiai eltemették nagy pompával. Hunor és Magyar a temetés után útra keltek, s testvéreiknek hagyván az országot, mentek, mendegéltek ama csodaszép sziget felé.

Hét nap s hét éjjel tartott az út most is, s mikor megérkeztek, leborultak a földre, s hálát rebegtek az Istennek, áldották a csodaszarvast, mely e gyönyörű vidékre csalta, csalogatta őket.

Már több napja voltak a szép szigeten, s csodálkoztak, hogy a maguk emberein kívül más embert nem látnak. Azt mondta Hunor:

- Öcsém, nézzünk széjjel, hátha találunk valami lelkes állatra* is!

- Jól van, bátyám, menjünk.

Fölkerekedtek a száz vitézzel, s sokáig kalandoztak, csatangoltak a nagy rónaságon.

Hát egyszer mit látnak! Szemük-szájuk elállott a nagy csodálkozástól. Egy nagy csapat leány, egyik szebb a másnál, ott táncolt karikába-körbe egy csörgedező forrásnak a tövén. Szépen összefogództak, lehettek százan, ha nem többen, s úgy keringtek körbe, közepén pedig két leány lejtett, de olyan szép mind a kettő, hogy a napra lehetett nézni, de rájuk nem.

Hunor és Magyar összenéztek, a többi vitézek sem különben; nem szóltak semmit, de azért tudták, hogy egyet gondolnak mind. Egyszeribe közrefogták a táncoló leányokat, ki-ki egy leányt fölkapott a nyergébe, s azzal - uzsgyi neki, vesd el magad! - elvágtattak sebes szélnél sebesebben.

Hunor és Magyar azt a két leányt kapták föl a nyergükbe, akik a kör közepén táncoltak. Mikor a sátrukhoz értek, ott szép gyöngén leemelték a leányokat a nyeregből, és bevitték a sátrukba.

Aközben magukhoz tértek a leányok is. Reszkettek a félelemtől, de Hunor és Magyar olyan szép szavakkal engesztelték, vigasztalták, hogy lassankint nekibátorodtak, s nem is bánták, hogy elrabolta őket ez a két deli szép fiú. De a többi leány sem bánta.

Hunor és Magyar csak most tudták meg, hogy az a két leány, akit ők elraboltak: az alánok fejedelmének, Dulnak a leánya. Annál jobb! Fejedelmi vérből való feleségük lesz hát. De a leányok is örültek, mikor megtudták, hogy a világhíres Nimród fiai veszik őket feleségül.

Mondta Hunor az ő párjának:

- Te az enyém, én a tied, ásó, kapa válasszon el minket!

Mondta Magyar is az ő választottjának:

- Te az enyém, én a tied, ásó, kapa válasszon el minket!

Visszamondták a lányok is ezt szóról szóra.

Ez volt az ő esküjök.

Még aznap nagy lakodalmat laktak. Egyszerre volt a lakodalma Hunornak és Magyarnak s száz vitézüknek.

Az Isten megáldotta frigyüket, s szaporodtak ivadékról ivadékra. Idők múltán már nem volt elég a szép sziget Hunor és Magyar nemzetségének.

Tovább kellett vándorolniok.

Új hazát, nagyobbat kellett keresniök, annyira elszaporodtak hunok és magyarok.

Merre mentek, hová jutottak, elmondom nektek később.....